SÜTEMÉNYEK > Omlós tészták

Fotó: Hemző Károly
A vaksütésről
Eredeti neve: Das Blindbacken




Az omlós tészta a legalkalmasabb arra, hogy különféle töltelékeknek „tartályul” szolgáljon – általában ezt használjuk a lapos-gyümölcsös vagy egyéb házias torták készítéséhez. Ha a torta hideg töltelékkel vagy krémmel készül, a tésztát teljesen meg kell sütni. Ha töltelékkel együtt még visszamegy a sütőbe, akkor éppen csak elősütjük, hogy ne ázzon el (erről mindig az egyes receptek szólnak). Mindkét esetben azonban nagyon lényeges, hogy a tészta sülés közben ne hólyagosodjon-púposodjon fel (márpedig erre a sütőporos tészták hajlamosak), mert akkor nem marad helye a tölteléknek. Célszerű tehát üresen, avagy a bécsi cukrászattól örökölt kifejezés magyar tükörfordításával élve vaksütéssel megsütni. Ez azt jelenti, hogy a kinyújtott, kisebb-nagyobb formába terített tészta tetejére egy a formánál valamivel nagyobb sütőpapírlapot helyezünk, „nehezéknek” pedig beleszórunk 350-400 g sárgaborsót (főkép) vagy egyéb hüvelyest (A), és a receptben megadott ideig sütjük. Kivesszük a sütőből, papírostul kiemeljük a tésztaágyból a borsót (B) (csavaros üvegben félretesszük, legközelebb is jó hasznát vesszük), hagyjuk kihűlni a tésztát, majd az egyes receptek szerint dolgozunk tovább. Jó, de nem ennyire biztos módszer az is, ha a tészta alját és oldalát villával megszurkáljuk (C), és úgy sütjük meg.