LEVESEK > Krémlevesek

Fotó: Hemző Károly
Pórékrémleves
Hozzávalók 4 személyre:
- 2 szál póréhagyma (500 g)
- 1 csokor újhagyma
- 1 közepes fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 300 g krumpli
- 2 ek. olaj
- 1,2 liter zöldségleves (2 kockából)
- 2 dl főzőtejszín
- só, bors
- szerecsendió
- 1 kis csokor snidling
- 1-2 szál petrezselyem
1. A póréhagymát, az újhagymát, a hagymát, a fokhagymát és a krumplit megtisztítjuk, megmossuk. A póré fehér és világoszöld részét, valamint az újhagymát karikákra, a hagymát finomra, a krumplit apró kockákra vágjuk.
2. Felforrósítjuk az olajat, megfonnyasztjuk benne a hagymaféléket és az áttört fokhagymát, aztán hozzáadjuk a krumplit, és 2-3 percig élénk tűzön pirítjuk. Felöntjük a levessel, kissé megsózzuk, majd félrebillentett fedő alatt, mérsékelt tűzön 25-30 percig, vajpuhára főzzük (vigyázat, a fedő alatt főzött burgonya, illetve keményítő tartalmú ételek könnyen kifutnak!).
3. Szűrőlapáttal kiemelünk a levesből 2 nagy evőkanálnyi póréhagymát, a többit botmixerrel bársonyos péppé-krémmé zúzzuk a levesben. Hozzáadjuk a főzőtejszínt, utánasózzuk, borsozzuk, 1 csipetnyi frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük és éppen csak felforraljuk (ha túl sűrű, egy kevés vizet vagy tejet öntünk hozzá). Beleforgatjuk a félretett póréhagymát, ollóval belevagdossuk-aprítjuk a snidlinget, majd erőleveses csészékbe vagy mélytányérokba szedjük, és petrezselyemlevélkékkel díszítve forrón tálaljuk. Pirított zsemlekockát kínálhatunk hozzá.
Megjegyzések:
Hidegen is finom, sőt nyáron, jól behűtve kitűnő kánikulaleves − ilyenkor 1 dl tejszínből vert habrózsákkal díszíthetjük.
Érdekességek:
Antoine-Auguste Parmentier patikárius volt XVI. Lajos uralkodása idején, és óriási érdemeket szerzett a burgonya népélelemként való elterjesztésében. A konkvisztádorok elhozták ugyan Dél-Amerikából a pomme de terre-t, a „földi almát", az emberek azonban bizalmatlanok voltak a csúnyácska gumók iránt, amelyek íze szokatlan volt, levelei és virágai pedig mérgező hírben álltak. Parmentier tehát cselhez folyamodott: Neuilly-ben burgonyát ültettetett, a földet vizesárokkal kerítették körül, katonákkal őriztették, mintha ki tudja, mekkora kincs rejlene odalent. Kijátszva a nem túlságosan szigorú őrséget, a környékbeliek lopni kezdték a burgonyát. A király pedig – ha hinni lehet a krónikának – krumplivirágokkal felékesítve jelent meg az udvari bálon...