1. A kenyérszeleteket 2x2 cm-es kockákra vágjuk. Az összes fokhagymát meghámozzuk. Nagyobb serpenyőben felforrósítjuk az olajat, beledobunk 4 gerezd fokhagymát, rózsaszínűre sütjük, azonnal kivesszük a serpenyőből (vigyázat, ha túlpirítjuk, megkeseríti az olajat!), beledobjuk a kenyérkockákat, és mérsékelt tűzön, többször megkeverve aranybarnára sütjük. Papírkendőre terítve felitatjuk róluk az olajat, hagyjuk kihűlni.

2. A saláta külső leveleit leválasztjuk, a sérülteket-hibásakat kidobjuk, a tömörebb fejet kettévágjuk, és az ép levelekkel együtt megmossuk. Kicentrifugáljuk, majd falatnyi darabokra tépkedjük, és mély tálba terítjük. A paradicsomokat leöblítjük, vékony gerezdekre vágjuk.

3. Az öntethez kiemeljük a szardellát/ringlit az olajból, lecsepegtetjük, villával péppé törjük. A tojásokat tálkába csúsztatjuk, hozzáadjuk az átszűrt citromlét, a mustárt, az áttört fokhagymát, a szardellát, ízlés szerint néhány tekerésnyi frissen őrölt borsot, végül apránként az olívaolajat, és simára-habosra keverjük – sózni nem szükséges, mert a szardella eredendően sós!

4. A parmezán sajtot frissen reszeljük meg, így érvényesül igazán az aromája. Az öntet felével meglocsoljuk a salátát, lazán összekeverjük. Tetejére szórjuk a kenyérkockák és a reszelt sajt felét, de ezzel már nem keverjük össze. A maradék öntetet kancsóba, a kenyérkockákat csinos tálkába szedjük, és a maradék reszelt sajttal együtt külön kínáljuk – ezekből ki-ki kedve szerint tovább ízesíti a saját tányérjába szedett salátát. Biztos siker!

Fontos:

Ha nem azonnal fogyasztjuk el, az előkészített salátát és a gondosan lefedett öntetet tálalásig hidegen tartjuk, a kenyérkockákat pedig fedetlenül vagy tüllernyővel letakarva szobahőmérsékleten, hogy ropogósak maradjanak.

Megjegyzések:

Az alapsalátának számtalan változata létezik, ki-ki kedve és fantáziája szerint továbbfejlesztheti (pl. hússal, hallal, a tenger gyümölcseivel, kemény tojással stb., vagy mint esetünkben egyszerűen paradicsommal).

Érdekességek:

A fokhagymás, pirított kenyérkockákkal és parmezán sajttal gazdagított saláta (bár tudjuk, hogy nincs új a nap alatt) nevét ezúttal nem Julius Caesarról, hanem egy mexikói, jelesül tijuanai olasz vendéglősről, Cesare Cardiniról kapta, aki valamikor a húszas évek táján alkotta ezt az egyszerű, ámde ízletes salátát, amely kisvártatva vendéglőscézárrá-császárrá tette. Manapság már-már klasszikusnak számít, aligha akad olyan észak-amerikai (és lassan európai) étterem, amelynek repertoárján ne szerepelne.

Italajánlat:

Félszáraz fehérbor vagy rozé

Kategóriák:

Egytálsaláták

Hideg előételek

Amerikai és
mexikói receptek

66 Saláta

Tavaszváró ételek

Tavaszi
salátabár

Elküldöm a receptet ismerősömnek

Hozzászólások