Az eredetileg vadon termő, de mostanság piaconkon is felbukkanó, sőt a kiskertekben is termeszthető, a fokhagyma, póréhagyma és a lilomfélék nagy családjába tartozó medvehagyma a tavasz első hírnökei közé tartozik. Élénkzöld, fényes, lándzsa alakú levelei hasonlítanak a gyöngyvirágéra, de átható fokhagymaillata szerencsére egyértelműen megkülönbözteti a minden elemében mérgező gyöngyvirágtól – ezért is nevezik néhol vadfokhagymának. Árnyékos ligetekben, lombos erdőkben, víz közelében fellelhető. Március közepétől április végéig érdemes szedni, lehetőleg mielőtt virágozni kezdene.

Kifejezetten gyógyszerértékű növény (állítólag ezzel kúrálták egészségüket a téli álmukból felébredt medvék, innen a neve). Hatása a fokhagymához hasonlítható, de annál sokkal erőteljesebb. Nem bántja, inkább javítja-tisztítja az emésztő- és bélrendszert, egyedülálló vértisztítószer, bőrünket is újjávarázsolja, regenerálja – remek szövetségesünk a tavaszi méregtelenítésben. Gazdag magnézium, vas és C-vitamin-tartalma jelentősen erősíti immunrendszerünket is.
Nyersen és rövid ideig párolva egyaránt pompás.

Felhasználása:
Elsősorban fűszerként,  saláták, krémek, levesek, tésztaételek, töltelékek, mártások ízesítő anyagként használjuk. Erős, átható aromája miatt nem kell sok belőle.