A mintegy 2500 éve ismert spenót őshazája Perzsia. A fáma szerint a világhódító Nagy Sándor maga is élt vele, sőt katonái menüjébe is beiktatta, mert különös erőt tulajdonított neki.

Ma már tudjuk, hogy nem tartalmaz annyi vasat, mint amennyit a derék Popeye, a tengerész hitt felőle, de az változatlanul igaz, hogy gazdag ásványi anyagokban (foszfor, kálium, kalcium és magnézium), továbbá B₁-, B₂-, C-vitaminokban és az A-vitamin provitaminjában. Világszerte kedvelt zöldség, böjt idején különösen ajánlott, mert segíti a szervezet méregtelenítési folyamatát. Energiaértéke mindössze 15 kcal/100 g, így a fogyókúrázók nagy szövetségese (vese- és májbántalmakban szenvedők kerüljék).

A tavaszi spenót olyan zsenge és szelíd ízű, hogy elég annyi vízzel megpárolni, amennyi mosáskor a leveleken marad. A nyári spenótot viszont bő, forrásban lévő, sós vízben 4-5 percig főzzük, majd leszűrjük (néha hideg vízzel le is öblítjük), hogy markáns, erős, olykor kesernyés ízét elveszítse.

Felhasználása:
Igen sokféleképpen felhasználható: nyersen salátát, főve-párolva levest, főzeléket, köretet, derelyébe, zöldségtortába való tölteléket készítünk belőle, de püré formájában gyúrt tészták, galuskák, palacsinták színezésére is használhatjuk.

Fűszerei:
A fokhagyma, a bors és a szerecsendió.