Bazsalikombóbita

Fotó: Hemző Károly

Latin neve: Ocimum basilicum

A bazsalikom az ajakosvirágúak családjába tartozó, Indiából származó, meleg éghajlatot kedvelő, nálunk is honos, kellemes, balzsamos, szegfűszegre emlékeztető illatú, pikáns ízű, egynyári fűszernövény.

Az ókortól fogva sok hiedelem fűződött hozzá (több ezer éves egyiptomi sírokban is találtak bazsalikomkoszorúkat). Leveleit mélabú és rontás ellen, a pestis megelőzésére ingmellbe varrva viselték. Teáját felfúvódás, köhögés ellen, idegnyugtatónak, gyulladáscsökkentőnek fogyasztották.

Több fajtája ismeretes, az apró levelű és virágú törpe példányoktól a nagy levelű, 50 cm-re is megnövő, sőt sötétvörös-lilás levelű, rózsaszín virágú változatokig. Kertben, balkonládában, virágcserépben is termeszthető, szereti a meleget és a napfényt, vízigénye közepes. A vezérhajtás kicsípésével kis bokorrá fejlődik, az első fagyokig gazdálkodhatunk belőle, de ha szobanövény módjára meleg, világos helyre visszük, egész télen át szedhető.

Felhasználása:

Elmaradhatatlan kelléke a délszaki, mediterrán konyháknak, de kellemes, átható illatáért szívesen használják a virágkötészetben is. Leveleit frissen vagy virágjával együtt megszárítva, morzsolva használjuk. Rendkívül sokoldalú: olaszos salátákhoz, paradicsomos ételekhez, főzelékekhez, babételekhez, mártásokhoz, levesekhez, halételekhez, borecet illatosításához használjuk. Leghíresebb a tésztára való, genovai eredetű, fenyőmaggal és fokhagymával készített bazsalikommártás, a pesto (ejtsd: pesztó).
Gyógycukorkák, vermutok készítéséhez is használatos, a nevezetes gyomorkeserű, a francia Chartreuse (ejtsd: satrőz) likőr elengedhetetlen fűszere. Ha a kamrában-konyhában felaggatjuk, illóanyaga (a levendulához és fokhagymához hasonlóan) elűzi a molyokat és egyéb repülő kártevőket.

Tartósítása:

A mélyhűtőt nem szereti, elszíneződik, aromájából is veszít, ezért inkább szárított formában érdemes eltenni, mégpedig a virágzat teljes kifejlődésekor: a megmosott bazsalikomszálakról lerázzuk a vizet, kisebb csokrokba kötjük, és fejjel lefelé árnyékos, levegős helyen megszárítjuk, majd összemorzsoljuk, és jól záródó üvegben-dobozban tároljuk.