Paradicsom

Fotó: Hemző Károly

A burgonyafélék családjába tartozó, eredetileg napsárga és piros színekben pompázó, perui illetőségű bogyó, a tomatl, mexikói „átszállással”, a Kolumbuszt követő spanyol konkvisztádorok jóvoltából vándorolt be Itáliába, ahonnan pápai áldással és pártfogással, sok hányattatás és kaland árán terjedt el Európában. Mivel a hódítók nem a piros, hanem a sárga termés magjait hozták át először, pomo d'oro, azaz aranyalma néven kezdte meg pályafutását, de a franciák „szerelemalmának” is nevezték. A bogyókat eleinte mérgezőnek tartották (ahogyan a burgonyát is!), ez pedig valószínűleg abból adódott, hogy zölden fogyasztották, márpedig a paradicsom zöld állapotban egy solanin nevű, enyén mérgező, könnyű szédülést, bódulatot okozó alkaloidát tartalmaz, amely azonban az érés folyamán egyszerűen eltűnik belőle. Nem csoda, ha bő kétszáz év kellett ahhoz, hogy a káprázatos karrierjét jobbára dísznövényként kezdő, sokoldalú és változatos formájú paradicsom, piros változatban, az 1800-as évek közepére nélkülözhetetlen kellékévé váljon a mediterrán, majd az európai konyháknak – nélküle ma már elképzelni sem tudnánk ételeinket.

A paradicsom jelentős mennyiségű A- és C-vitamint tartalmaz, ezért a C-vitamin megóvása miatt ajánlatos lehetőleg nyersen, felvágás után mihamarabb elfogyasztani, a zsírban oldódó A-vitamin beépülése érdekében pedig olaj vagy egyéb zsiradék (vaj/margarin) kíséretében.
Hatásos gyulladáscsökkentő (megfázásos-influenzás megbetegedések, torokgyulladás, bőrproblémák egyik legfőbb természetes gyógyszere), gombaölőszer. A főzés során is megmaradó likopin-tartalmánál fogva antioxidáns hatású, azaz leköti a rákkeltő szabad gyököket, óvja az érfalakat, jótékonyan hat az emésztésre és zsíranyagcserére, remek vízhajtó, igazi szövetséges a fogyókúrában.
Ha kiskertünkben nevelt paradicsomunk ősszel már nem érik meg, leszedhetjük zölden is: tálcára terítjük, és a zöldek közé 1-1 szem érett paradicsomot teszünk, garantáltan megérleli a többit is.

Felhasználása:
Felhasználási lehetőségeinek csak a fantázia szab határt; készíthetünk belőle leveseket, mártásokat, salátákat, főzelékeket, köreteket, italokat; elmaradhatatlan tartozéka a pizzának, olaszos tésztáknak, a lecsónak, a pörköltöknek-paprikásoknak, valamint a magyar konyha számos egyéb ételének.
Saláta készítéséhez a kemény, de érett paradicsomok a legfinomabbak, díszítésre a különösen aromás-édes koktélparadicsom a legjobb.
A paradicsomsalátákat általában nem szoktuk savanyítani, ha mégis szükséges, ne borecetet, inkább citromlevet használjunk.

Tartósítása:
Készülhet belőle ivólé, lekvár-dzsem jellegű sós és édes mártás, sűrítmény, ételízesítő, ketchup, levében eltett egész vagy darabolt, napon vagy sütőben aszalt-szárított paradicsom, de egészben vagy felaprítva a mélyhűtőt is remekül viseli.